Huszonkilences mindenes – Hunor custom steel 29er

Huszonkilences mindenes – Hunor custom steel 29er

A Hunor vázam készen állt arra, hogy egy olyan versenygép épüljön belőle, ami reményeim szerint megállja majd a helyét a Silk Road Mountain Race versenyen Kirgizisztánban. Kellően kényelmes a hosszú, nyeregben töltött napok végén is, strapabíró, és nem nehéz, mint a kő (persze ez nagyon szubjektív, hogy kinek mi a nehéz).
Ha nem olvastad a vázkészítésről szóló előző cikket, érdemes előbb azt átfutnod, hogy értsd mi volt az építés fő motivációja és mozgatórugója.

Az alkatrészek kiválasztásánál a tartósság és problémamentesség volt az elsődleges szempont. Nem akartam olyan komponenseket beépíteni, amivel kényes helyzetbe kerülhetek, ha gond adódik. Kirgizisztánban nagyon kevés “nyugati” kerékpárbolt van. A fővárosban, Bishkekben akad csupán 1-2 szerelő, aki biztos kézzel tud hozzányúlni, mondjuk egy tárcsafék légtelenítéshez, vagy teleszkóp szervizeléshez. Az intenzív használat előbb-utóbb minden kerékpárt próbára tesz, éppen ezért nem árt szem előtt tartani építéskor, hogy az adott alkatrésszel mekkora potenciális bajba sodorhatjuk magunkat a puszta közepén, vagy a háromezres hegyek között.
Az alkatrészek döntő többségét német boltokból vagy a használtpiacról szereztem be.

Már csak fel kell “öltöztetni”.

A teleszkópot éppen ezért nem csak a súlya miatt, de a meghibásodás lehetősége okán is elvetettem. Nem tagadom, sokszor hiányzott, de legalább is kényelmesebbé, vagy élvezetesebbé tette volna az útvonal egy-egy szakaszát. Az egyedi acél villa ára megközelítette a karbon villáét (súlyban közel háromszor túlszárnyalja), és amúgy is régóta szerettem volna kipróbálni egyet, így hát elkezdtem keresgélni. A karbon villa beszerzés nem bizonyult éppen egyszerűnek, és ennek nem csak az elszállt árak voltak az okai. Kritérium volt, hogy 110 mm széles és 15mm-es átütőtengellyel legyen, rajta csomagtartó szemekkel. Ez utóbbi paraméter már erősen szűrte a “mezőnyt”, viszonylag kevés modell készül bikepacking felhasználásra. Jutányos áron kaptam volna idehaza egy használt Niner villát, ami minden szempontból megfelelő lett volna, egy baj volt csak, roppant rövidre volt vágva a nyaka, és nagyon felborította volna a Hunor geometriáját. Hosszú keresgélés után, amikor már-már úgy tűnt nem lesz karbon villám, végül a német Bombtrack gyár közbenjárásával sikerült szerezni Németországból egy kiállítói darabot, aminek a nyaka hosszabbra volt vágva, mint a Nineré, ez már akár sikerrel is kecsegtethetett. Ez szerencsére már az építés elején kiderült, és András igyekezett a lehető legrövidebbre tervezni a fejcső hosszt úgy, hogy még az ésszerűség határain belül mozogjunk.

Sokáig gondolkodtam, hogy be merjem-e vállalni a hidrós fékeket, de végül elengedtem a dolgot. Tudom, nagyon ritkán van gond velük, de ez nekem nem elég garancia. A nyugdíjazott vázamról sok alkatrészt átmentettem, egyrészt mert jól tették a dolgukat, másrészt anyagi okok miatt is. Tudtam, hogy ha kész az új 29-es bringa, a 26-ost nem nagyon fogom használni. Majd egyszer építek belőle egy SS-t.
A TRP Spyke fékekkel nagyon meg vagyok elégedve, bőven túl vagyunk már a tartós teszten, bizonyítottak és ismerem őket. A féknyergeket teljesen szétszedtem, mindent kipucoltam, áttörölgettem, újra zsíroztam a golyókat és bekerültek az új betétek is. Kaptak egy új szett Jagwire Mountain Pro bowden szettet, ha már lúd. Pöpec lett mindkettő.

Vigyázat! Harap a kicsike.

A hajtásnál maradtam a Shimano bevállt Hollowtech II-es szériájánál, osztrák használt piacról lőttem egy Shimano XT-t, arra ment fel a tavalyi ZEE tányér, amiben bőven van még km, és kapott a hajtómű egy új, MT 8000 középcsapágyat is. A Rohloff gyakorlatilag bármilyen lánccal használható, én az ebike láncokat szeretem a plusz tartósság miatt.

Reserve Filmore tubeless szelep. Kicsi a bors, de drága!

A kerékben nem szeretek kompromisszumot kötni, az egyik legjobban igénybevett alkatrésze a kerékpárnak. A gyári kerekekben nem bízok maradéktalanul, amiben meg igen, azt a pénztárcám nem kívánta. Így a karbon ki is esett, maradt az alu, valami minőségi darab. Nem állítom, hogy egy hosszú bikepacking versenyen nem számít a súly, de számomra másodlagos, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy foglalkozok persze vele és számolgatok, de azért nem őrülök meg. Amiben biztos voltam, hogy nem akarok 32 lyuk alá menni. Se több, se kevesebb. A másik kívánalom az volt, hogy 30mm körül legyen a felni belső szélessége. Tervezek rá szélesebb gumit is tenni, András is így tervezte meg a vázat, kell a szélesebb felni. Hosszú keresgélés és olvasgatás után a DT XM 481 felnije mellett tettem le a voksom. Az 525 g-os súly elfogadható egy ilyen erős felninél, cserébe 30 mm a belső szélesség és heggesztett. A feketeleves akkor jött, amikor lemértem a megérkezett felniket és mindkettőnél 574g-ot mutatott a mérleg. Az nem pont az az 5%-os tűréshatár. Felvettem a gyárral a kapcsolatot, akik nem értették mi történt, és azt javasolták küljem vissza felniket Svájcba. Mivel kezdtem kifutni az időből, elengedtem a dolgot és megbarátkoztam az “ólómsúlyú” felnik gondolatával.

Adja magát az agydinamó, mint világítás forrás, azonban két ok miatt is lemondtam róla. Az első és fontosabb, hogy plusz 200E Ft-ba került volna, mire világítás lesz belőle és ezt már nem bírta el a költségvetés. A másik, hogy a kirgiz verseny terepviszonyai között sokszor még világításra sem lehet használni az agydinamókat, nemhogy tölteni róla bármit. Egyszerűen olyan lassan haladnak a versenyzők, hogy több szakaszon használhatatlanok az agydinamók. Így az első kerékbe egy dt 350-es agy került, a hátsóba a megszokott társ, a Rohloff 500/14. A kerékfűzés volt az egyetlen, amit nem vállaltam, az tudomány, nem most fogok kísérletezgetni vele, hátha sikerül…

Dávid cimborám, aki több nagy márkát forgalmaz Magyarországon szintén közbenjárt az ügyemben, és rengeteg kerékpáros kiegészítőt, és alkatrészt kaptam tőlük. Knog lámpakonzolt és pótaksit, valamint hátsó villogókat, SKS termékeket, Continental külső (Race King 2.2 Protection) – belső gumikat és tejet, és ESI markolatot is tartalmazott a csomag.
Végül a Race King megmaradt edző és tartalék guminak a versenyen. A Continental Cross King külsője annyira hiánycikk volt, hogy egy hónap alatt sem sikerült küldeniük belőle. Szerettem volna legalább 2.3-as külsővel rajthoz állni (hogy legalább valamelyest kompenzáljam a teleszkóp hiányát), valami olyannal, ami azért gördülési ellenállásban és súlyban sem a Lada Niva terepgumiját közelíti. A Vittoria Mezcal 2.35-ös külsőjét tettem fel végül a versenyre.

Hazai, szárazabb terepre (mondjuk egy Divide-ra) nem tudok elképzelni ennél jobb külsőt. Hihetetlenül gyors és tartós gumi!

A Rohloff agyváltót anno 36 lyukas kivitelben kértük, hogy a világjáráshoz minél erősebb kereket tudjuk építtetni belőle. Szó, mi szó, sosem volt gond velük. Viszont 29-es méretben roppant kicsi a 36 lyukas felni választék. Éppen ezért megkérdeztem Lenkei Pétert, a Rohloff magyarországi forgalmazóját, mit lehetne tenni. Ő az agyház cseréjét javasolta egy 32 lyukas verzióra. Péter szólt a terveimről egy-két szót a németországi gyárban, akik voltak olyan kedvesek és megspendírozták nekem az agyház cseréhez szükséges minden alkatrészt, valamint küldtek új féktárcsát, bowden szettet, olajat, lánckereket. A csere nem volt olyan bonyolult mint elsőre gondoltam, Péter biztos kezekkel hámozta meg a váltómat és egy kiadós pucolás után, rakta össze az új csitti-fitti agyházammal. Annyira rendes volt, hogy még a kerékfűzést is bevállalta. Erre Rohloffék még egy csokor, direkt az agyváltóhoz gyártott, Sapim Race küllőt is küldtek.

A bal felső képen jól látszik a szétszedett váltóban lévő olajsár. Ezért kell minden megtett 5000 km után olajat cserélni. 

Az építésben már van némi gyakorlatom, és a leghosszabb időt igazság szerint a váz matricázása vette el. Maga az építés néhány óra volt csupán.
Ha azt mondom, hogy furcsa volt felülni az új bringára, az nem fejezi ki az érzéseim. Egyszerre volt szokatlan és eszméletlenül kényelmes. Úgy fogalmaztam meg, hogy mintha egy kis Cesna gépről átültem volna egy Boeing-re. Arra gondoltam, hogy egy tank ez a bringa, egy romboló, de mégsem lomha vagy nehézkes. Csak a kormány például 10 centiméterrel hirtelen szélesebb lett! Csak úgy ömlött a friss levegő a tüdőmbe!

Nagyon kevés tapasztalatom volt 29-es bringákkal, de tudtam, hogy itt valami tényleg más, jobb. A terepre érve éreztem, hogy valóban könnyebben gördül át az akadályokon, mintha kisimították volna az egyenletlenségeket, és nem pattogok úgy, mint előtte a 26-oson.

Túl sok időt nem tudtam próbálgatni a bringát, mert azon kaptam magam, hogy bár épp, hogy összeraktam, már szedhetem is szét (egy kicsit), hogy dobozba rakjam. Irány Kirgizisztán!

Irány a 2022-es Silk Road Mountain Race verseny!

Menetkészen. A sárférőhely szépen látszik a képeken. 

A kerékpár felszereltsége:

Váz: Hunor Custom Steel 29″
Villa: Bombtrack BPC
Kormánycsapágy: Pro Gravity
Fék: TRP Spyke, mechanikus, fél-fémes betétekkel
Féktárcsa: elöl Shimano XT Ice Tech, hátul Rohloff  (180-180)
Bowden: Jagwire Mountain Pro
Fékkar: Avid SD 7
Felni: DT Swiss xm 481
Felniszalag: bc basic
Küllők: Sapim Race
Szelepek: Reserve Filmore
Tubeless folyadék: Continental Revo Sealent
Külső gumi: Vittoria Mezcal TNT TL Ready Graphene 2.0 29×2.35
Első agy: DT 350 centerlock
Hátsó agy/váltás: Rohloff 500/14
Lánc: KMC e1 EPT
Hajtókar: Shimano XT FCM-760
Középcsapágy: Shimano MT 8000
Pedál: One Up Composit
Stucni: FSA
Kormány: SQ Lab X30 12 fok, medium rise
Kormányszarv (tudom, tudom!): No name
Markolat: ESI Extra Chunky
Nyeregcső: Thomson Elite 27,2
Nyeregcső bilincs: Woolf Tooth
Nyereg: Brooks B17 Imperial (Honey)
Első világítás: Knog Pwr Modular Trail
Hátsó villogók: Plug Rear Bike Light és Blinder Mob V Kid Grid
Kulacstartók: SKS Carbon
Computer: Sigma BC 14.16
Táskák: Mokush

Súly:
12,5 kg

A kerékpárépítés teljes költsége: 800.000 Ft (Ebben az összegben természetesen nincsen benne a már meglévő használt, valamint a támogatásként kapott alkatrészek értéke.)

Fotó:
Boros Balázs Mókus

Szöveg és szerkesztés:
Boros Balázs Mókus