Hírlevél
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Március huszonharmadika van. Szerda. Reggel 8-kor indultunk Zebegényből egy egyéjszakás bringatúrára, és késő délután értünk a Nagy-Hideg-hegyre. Gellérttel megnyomtuk a felfelét a Magas Taxtól, adott nekem 13 másodpercet. A többiek pár perccel később, de kevésbé fáradtan értek fel. A nap pontban 6 órakor nyugszik, bőven elkapjuk a legszebb fényeket.
A Börzsönyben vagyunk, Magyarország 54. legmagasabb hegyén, 864 méter magasan. Királyrétről közel 13 kilométert másztunk, abból 9-et fantasztikus makadám úton.
Az ikonikus épületet kicsivel a csúcs alatt kezdték építeni, még 1936-ban. A turistaház ’40-es évektől szállás szolgáltatással, büfével, és melegedővel várja a kirándulókat és síelőket. Nagyon romantikusnak találom a gondolatot, hogy emberek akár már évszázadok óta járhattak ide ugyanezért a látványért ami most elém is tárul. Imádom a Fortepan fotóit, találtam is párat.
A személyzeten kívül találkoztunk 3 váci fiatallal akik még sötétedés előtt siettek vissza a Cseresznyés parkolóban hagyott autójukhoz. Azt követően nem találkoztunk senkivel. 5-en vacsoráztunk, és késő estig beszélgettünk biciklikről, háborúról, és egy háztáji kosztokhoz szokott rókáról. Éjszaka valószínűleg több élőlény is járt körülöttünk, míg mi az emeletes ágyas szobákban pihentünk.
A Dunakanyarra, Budapest felé nézett a szobánk ablaka. Az ágyból kinézve láttam a csillagos eget, és azt, hogy a város felett a rengeteg világítás miatt sosem lesz teljesen sötét. Nem aludtam jól, mert izgatott voltam a hajnali kelés miatt. Sejtettem, hogy gyönyörű lesz a napfelkelte. Az volt, nézzétek:
Négy óra harminc körül kezdett pirkadni, majd a nap valamikor 5:45 körül bújt elő. A hegy tetején, a kellemetlen szélben tátott szájjal néztem, és élveztem ahogy átmelegíti a fekete pehelykabátot. 6 óra után kicsivel már az asztalnál ültünk, és a reggelire kapott jól megrakott parizeres szendvicseket ettük, mellé forró teát szürcsölgettünk. Mindenkinek kettő jutott, a Csóványos után megettük a másodikat is!
A Börzsöny, a Nagy-Hideg-hegy, a turistaház egészen különleges helyek. Annyira közel vagyunk a lüktető, kétmilliós Budapesthez, hogy az elővárosai még látszanak is. Mégis minden annyira nyugodt, olyan mintha egy más világba utaztunk volna.
Mindezt egy átlagos hétköznap, 2022. március huszonharmadikán, szerdán. Balázs, Bence, Gellért, Zsolti, és én.
Köszi srácok, szuperül éreztem magam! Most viszont nyomjuk, még vár ránk a Börzsöny, este pedig már visszatérünk a valóságba.
Fotók: Boros Balázs és Gangel Marcell
Szöveg és szerkesztés: Gangel Marcell
