Hírlevél
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Amikor egy kerékpárról álmodozunk, általában kedvenc lejtőnkön vagy erdő mélyén képzeljük el. Ilyenkor képzeletünkben halljuk, ahogy a kerék csapja a murvát, ráhajolunk egy képzeletbeli kanyarra és fülig ér a szánk. Mindeközben gyakran megfeledkezünk arról az aprólékos tervezésről, munkáról, ami ahhoz kell, hogy kerékpárjaink gondtalanul működjenek és a végtelen utak végéig vigyenek bennünket.
Az alábbi képriport egy ilyen munkáról és a munka gyümölcsének első útjáról szól.
Reggel nyolc óra tizenöt perc van, amikor a Mesterbike & Coffee ajtaján benyitok. A megbeszélt időpont előtt negyedórával érkeztem, hogy még megigyak egy kávét és összerendezzem a felszerelésem. Ittlétem célja nem más, mint hogy Köves Lajos vadonatúj bringája építésének legyek szemtanúja, amely kifejezetten a 2022-es Silk Road Mountain Race teljesítéséhez készül.
Ahogy belépek az ajtón, Lajos már kávéjával igyekszik egy asztal felé. Arcán még látszódik a februári csípős reggel nyoma, hiszen bringával és vonattal érkezett Várpalotáról. Az asztalnál kávéját kortyolva, telefonjáról intézi, hogy a legutolsó alkatrész is ideérjen mire Mittermájer Géza elkezdi az acélvázas Ritchey Ultra köré építendő bringát.
Bevetésre váró szerszámok.
Köves Lajos még az utolsó pillanatokban is ellenőrzi, hogy minden alkatrész időben megérkezzen.
2022-ben már igazán nem meglepő, hogy az alkatrészeket csaknem fél évig tartott beszerezni. A Lajos bringájához szükséges alkatrészek a becenevére utaló “Kavics” felirattal ellátott dobozból kerülnek elő. Megérte ennyit várni az alkatrészekre, hiszen a Ritchey Ultra köré többek között olyan darabok kerülnek mint RockShox SiD villa, Selle San Marco nyereg, SRAM 1×12-es hajtás, Crankbothers pedálok, Magura fékek, DT Swiss kerekek és Vittoria gumik. Különösen figyelemreméltó ez az összeállítás ha figyelembe vesszük, hogy ez Lajos első mountain bike-ja.
Köves Lajost legtöbben a hosszú, magányos bringázásairól ismerik. Indult már a Transcontinental megmérettetésen, és tavaly, 2021-ben indult először a Silk Road Mountain Race kihíváson. Ezeken egy görbekormányos gravel bringával indult. A 2021-ben elszenvedett kéztörését, és a Silk Road-on szerzett tapasztalatait mérlegelve hozta meg a döntést, hogy a közép-ázsiai óriáshegyeket egy mountain bike nyergében igyekszik majd legyőzni.
Lajos és a többiek még az asztalnál beszélgetnek, amikor Géza már elkezdi összeilleszteni az első alkatrészeket. Nemcsak a napjaink protokolljához hozzátartozó maszk idéz műtőhangulatot, hanem a rend és tisztaság is, amit Géza a műhelyasztalon tart. Minden szükséges szerszámnak saját helye van a falon vagy a fiókokban, és minden kósza kenőanyagcsepp rögtön feltörlésre kerül. Amikor Gézát kérdezem, hány bringát épített már pályafutása alatt, csak felnevet.
A megfelelő mennyiségű, levegőtlen fékfolyadék beállítása egy igazi művészet.
Lajos és Géza együtt figyelnek a legapróbb részletekre is.
Izgatottsággal vegyes gyermeki öröm ül Lajos arcára, amikor az elkészült bringát kitolja a Mesterbike ajtaján. Még a közeli utcák egyikén fotózunk egy párat, és megbeszéljük, hogy Várpalotán folytatjuk.
Miközben Lajos várpalotai lakásában beszélgetünk, Blue, Lajos kutyája, folyamatosan keresi gazdája kezét, hogy egy szeretettel teljes simagotást kicsaljon. A kutya is sejti, hogy a fekete-kék bringa miatt kevesebbet fogja látni gazdáját. “Amikor tavaly hazaérkeztem, elképesztően boldog voltam, hogy újra láthatom a családomat, de közben arra is gondoltam, hogyan fogom nekik elmondani, hogy vissza akarok menni” – mondja Lajos, amikor arról kérdezem, mit szól a családja, hogy idén is nekivág a távoli és nem épp veszélytelen kihívásnak.
A beszélgetést követően Lajos még gyorsan megfuttatja Blue-t, és a helyi kisboltnál egy csokit majszolva ellenőrizzük az időjárást. Ezután vágunk neki a Ritchey Ultra első útjának. A bütykös kerekek csak úgy búgnak az aszfalton, és amikor elhagyjuk Várpalotát, rögtön nekiugrunk egy emelkedőnek és elmosolyodunk. “Ez a játszóterem” – mondja Lajos az ipari szelet átkiabálva.
Lajos tekerésén, mozgásán még látszik az országúti és gravel pedigré, de a bringához választott alkatrészek kiválóan működnek, és Lajos eltökéltségéből kiindulva sejthető, hogy az új bringa be fog válni. A próbakör nem akar végetérni, és amikor azt kérdezem, hogy tulajdonképpen mi kell a kalandbringázáshoz, Lajos azt feleli: “Kíváncsiság. Kíváncsinak kell lenni, hogy megnézd mi van a dombon túl és honnét fúj a szél.”
Várpalotára visszatérve velünk együtt a kora esti szürkület is megérkezik a városba, és az eső is szermerkélni kezd. Lajos még felkap egy vacsit feleségének és másfél éves kislányának. Nagy mosolyokkal köszönünk el. Csak kívánni tudjuk, hogy hasonló mosolyokat lássunk Lajos arcán a Silk Road Mountain Race idei befutójában.
Fotók és szöveg: Domaniczky Tivadar
