Kedves,

Fuerteventura szigetéről írok.

Mikor kijöttünk meglátogatni a Szamost a Kanári-szigeteken és kedvenc helyeit mutatta nekünk, arra gondoltunk, kellene csinálnunk egy nagyobb bikepacking túrát. A január itt olyan, mint a nyár eleje otthon, ezért alig kellett cucc hozzá. Sátrat se vittünk. Az útvonalat kitalálni sem volt nehéz, mert a Granguanche egy nagyszerű gravel túra és igazán kiváló módja megismerni a szigeteket. A Szamos pedig már kívülről ismer szinte minden jó helyet!

Tíz nap alatt nagyjából 500 kilométer megtételével barangoltuk be La Graciosa, Lanzarote és Fuerteventura szigeteket. A látvány teljesen lenyűgözött minket! Hatalmas élmény volt a túra, pedig az erős szélben gyakran még haladni se volt egyszerű.

Ennyi idő alatt biztosan megtehettünk volna nagyobb távot is, de mi jól akartuk magunkat érezni. Most nem a teljesítmény számított. Régen volt már, amikor utoljára így hárman bringáztunk. A túra alatt nem volt kérdés, leguruljunk-e egy csábító ösvényen, vagy megálljunk-e meginni egy cafe con Leche condesada-t, vagy egy sört. Vagy csak úgy, a látványért.

A kajálások nagy részét kisboltokban vagy kiskocsmákban oldottuk meg, ahova a helyiek járnak és nem a turisták. Leültünk az útmentén a padkára, és ott ettünk. Gyakran a macskák is odajöttek kunyerálni. És minden falat úgy ízlett, mintha valami elit étteremben ebédelnénk.

A nap végén, amikor az alvóhelyet kerestük, egy dolog számított: szélvédett legyen. Aludtunk óceánparton, kompon, sivatagban, halászfalu mellett hallgatva patak csörgedezését, egy szebb napokat látott hotel romjaiban és szélturbinák lábánál. Volt, hogy arra ébredtünk, egerek lepik el a maradék kajánkat, és volt, hogy kecske nyáj kolompolására.

Őrült jó buli volt, de itt most megállunk, nem megyünk tovább Fuerteventuráról. Még egy kicsit bandázunk, és indulunk haza.

Szeretettel,

PS – küldök pár fotót is