Nem kell más, csak jó track és murci a kulacsba – KLND Gravel x Nyitott Porta Napok 2025
Csukjuk be a szemünket. Képzeljünk magunk elé egy csapat kalandbringást! Úgy öten-hatan vannak, másfél napja vannak úton. Milyenek ők? Koszosak, hát igen. És még? Éhesek. Szomjasak. Nem válogatósak. Jó kedvűek! Önállóak, van térképük. Jó nekik a kerti a budi, ha nincs, az se baj. Leülnek bárhova és kézzel is szívesen esznek. Nem dohányoznak. Szeretik az állatokat. Nem szemetelnek.
Maximum becsiccsentenek, de nem lesznek részegek. Hamarosan tovább állnak. Sok szempontból vendéglátós álomnak tekinthetők tehát.
Most pedig képzeljük el azt is, mitől lesz boldog a kalandbringás? Attól, ha szép helyen biciklizhet. Nem árt, ha jó az idő is. Plusz pont, ha jut neki kaja. Szereti a sósat, szereti az édeset is, de ami a leginkább meglegyezgeti az érzékeny szívét és nagyra nőtt egóját, ha úgy érzi, szívesen látják, örömmel kínálják.
Mit sztorizik ki Instára? Magát. A bicóját. A tájat, a haverját, de ha ezzel megvan, akkor minden egyebet is. Ha a tekerést kiegészíti plusz program, akkor azt is biztosan. Érdeklődik a világ iránt, hiszen azért biciklizik, mert szeret felfedezni. Nap végén megosztja az útvonalat, még leírást is készít.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy furcsa igényeit a romlatlan, vidéki vendéglátás tudja igazán kiszolgálni. Már csak a kínálatot kell a keresletével és a keresetével összekötni, és kész is a boldog egymásra találás! A Nyitott Porta Napok-ban megvan ennek az egymásra találásnak a lehetősége, ráadásul fenntartható módon. Mert láttunk már olyat, hogy egy faluban kinyitnak a porták, első évben megjelenik tíz ember, aki a fellogózott borospoharát lefotózza naplementében, aztán gellert kap a történet és néhány év múlva, mindenkinek a háza előtt körbe kell keríteni a tátikát, különben három túlméretes autó áll rá egy nap alatt, ideges sorok kígyóznak a pohárpont előtt, a feszültség pedig csak egyre nő, ahogy a válltáskából kivicsorog a copfos kutya.
A Nyitott Porta Napok szervezői nagyot, de szépet vállaltak: hogy ez ne így legyen. 2025. őszén 5 hazai tájegységen, mintegy 150 családi gazdaság, pince és manufaktúra kapuit nyitották meg a nagyközönségnek azzal az ajánlattal, hogy ha tehetik, a helyek között közlekedjenek biciklivel. A honlapon elérhető bringás túrák 10-50 kilométer közöttiek, és egyelőre mind egyszerűbb, aszfaltos verziók. Az ennél hosszabb erdei útvonalak egyelőre a kalandosabb kedvű pioníroknak kedveznek, dehát a projekt még nem kiforrott, tekintve, hogy ez volt az első éve. Viszont az Alpokaljától a Muramentén át Dél-Zaláig, a Kisalföldtől a Dunántúl szívén át Balaton-felvidékig már most olyan portákra lehetett benézni, ahova az ember magától nem biztos, hogy eltalál.
Ott van például Kupriveczné Simán Csilla szövőműhelye a lendvadedesi szőlőhegyen. Ki gondolná, hogy miközben a hetési hímzés készül, Kupriveczné hajrázós rockot hallgat? A pogácsája édes, a tornácon a kanapéja kényelmes, szóval kiváltságos, aki a hegymászás után nála megpihenhet. Aztán
megér egy misét (és néhány plusz watt erőkifejtést) a sparheltgyűjtő Hancsik Józsi Birodalma is a határ szlovén oldalán, ahol a pácolt fürjtojást és az édes kukoricamálét bölcseletek kíséretében fogyaszthatja el az oda betérő vendég.
Ha már határátlépés, akkor Vasfüggöny. Az EuroVelo 13, vagyis a Vasfüggöny kerékpárút a „kettészakadt Európa” nyomvonalát követi, és mint ilyen, Soprontól Kőszeg érintésével elhalad az Őrség mellett, majd le a Dráva folyóvölgye felé és tovább. Jól karbantartott, szép kerékpárút, jó szívvel ajánlható bárkinek, hogy erre alapozva kötögesse össze a nyitva tartó portákat (sok helyre előzetes bejelentkezés szükséges).
De elképzelhető ennek egy kalandosabb, földutas, murvás verziója is, ami nem hagyja ki a Kőszegi-hegység hibátlan gravel útjait és a Zalai-dombság embert próbáló huplijait sem. Ha felettünk az ég, alattunk a bringa, kezünkben a térkép, akkor már könnyen eljutunk a gyöngyösfalui 7ed7 Pincéhez
murcit kóstolni (és kulacsba tölteni), majd a smokerből oldalast enni. Szóval bringás szempontból igencsak kívánatos lenne több olyan útvonalajánlás, ami mer nagyobbat álmodni, mint a kurta, közutas megoldások.
A környékbelieket láthatóan egyáltalán nem zavarná egy kicsit nagyobb mozgás az erdőben, mert ritka az a bringás, aki gombászik is. De nem csak idegenforgalmi és rekreációs szempontból rejlik az ilyen portanapokban lehetőség, hanem a kisközösségek túlélésének szempontjából is. Vajon hányan
tudják felsorolni, mit csinál, mit termel, milyen hagyományt őriz a szomszédjuk, a szomszéd falujuk manapság? Most már biztos, hogy többen, és nem csak pletykából. És ha még többen csatlakoznak majd a Porta Napokhoz, akkor mindenki együtt lép egyet előre.
Összefoglalva: a bringás oda megy, ahova van miért. A nyugati határ mentén pedig bőven van mit megnézni, megkóstolni, meginni, ezeket pedig a legjobb bringával összekötni. Egy egyre kevésbé utópisztikus jövőben egyre többen ébrednek majd rá, hogy nem csak valamelyik tavunkat megkerülve lehet kielégítő infrastuktúrával, nyitva tartó éttermek ölelésében, kijelölt útvonalon
biciklizni, hanem bizony máshol is sőt!
Képek és szöveg: Chripkó Lili