NM: Hogy nézett ki a közös felkészülés?
Kl: Volt egy tök vicces sztori: Megbeszéltünk egy közös tekerést, amikor az első 5 km után sikerült összeakadnunk és esni egyet.
OP: Én, mint a csapatkapitány, helyből felborítottam Lajost. (nevetnek)
KL: Nem gondolom, hogy nekünk szükséges lenne sokszáz kilométereket letekerni együtt a verseny előtt. Sokkal fontosabbnak tartom az ilyen beszélgetéseket vagy amikor csak kimentünk és rövideket tekertünk. Próbálom inkább csak élvezni a versenyt megelőző pillanatokat.
OP: Meg kell próbálni az erősségeket kidomborítani a csapatdinamikában. Lajos például jó szervező, mérnökösen gondolkodik, míg én inkább ilyen durr-bele ember vagyok. Ez pont jó így, hogy kiegészítjük egymást. Volt közös edzés, de tök mást csináltunk. Én is elgondolkodtam azon, hogy Lajoshoz hasonlóan edzővel készüljek, mert ennek korábban volt sok hozzáadott értéke, de végül arra jutottam, hogy azt a munkát csinálom tovább, ami eddig bevált. 6-7 hónap alatt sok mindenre van idő, de kell is minden apró részletre elég időt hagyni. Nekem került most pár új elem a beváltak közé, például a vinyasa flow jóga, a crossfit és a téli futás. A böjtölést ugyanúgy csináltam, ahogy eddig is éveken keresztül és idén tényleg elmentem egy alapos orvosi kivizsgálásra is. Március elején volt egy ötösfogatos bringás utazásunk Spanyolországba, ami jókor jött és nagyon sokat adott, akár a csapathoz való alkalmazkodás miatt is. Lajos csinálta az útvonalterveket, bejártunk ott ungot-berket és mindenki tök jól beleforgott, az egész hibátlanul alakult.
NM: A kerékpárválasztást illetően több irányvonalat is megfigyelhettünk az utóbbi időben. Videójában Josh is szóról-szóra azt mondta, amit jómagam gondolok: Ez nem kifejezetten egy montis esemény, ezért biztos sokan megpróbálják majd gravel bringával, de nekem eszembe sem jutna. Közöttetek ékesen látszik ez a különbség. Mi lehet e mögött? Lajos, nem félsz attól, hogy kevés lesz?
OP: Vagy inkább én nem félek-e attól, hogy sok lesz? (nevetnek)
KL: Én inkább ezt a graveles bikepacking vonalat szeretném erősíteni. Eddig is működött a dolog és úgy gondolom, sok időbe telne bármi mást megszokni.
OP: Én kényelmes helyzetben vagyok, mert van montim és gravel biciklim is, csináltam már eleget, mind a kettőt. Volt már monstercrossos élményem is a balkánon. Meg lehet csinálni, de volt már jópár alkalom, amire utólag csak azt mondom: „more luck, than skill”, magyarul örülhetek, hogy ott lejöttem élve. Ezzel szemben volt már olyan versenyem is, ahová jobb lett volna a gravel, de épp a montim volt működőképes állapotban. Ebbe az irányba egyébként könnyebb az átjárás, ezért ha van lehetőségem választani, akkor inkább monti.
(Itt halkan megjegyezném, hogy az interjú után Lajos kipróbálta Peti montiját és igencsak féltékenyen méltatta az egyenes kormány, innerbarend és könyöklő adta kényelmi opciókat.)
